Egyedül

Bella István
Egyedül

Olyan szép ez a reggel, gyere építsünk belőle házat,
világosságból a világosságnak,
magas falakkal, hajnallal, csupa déllel,
megterített asztallal, az asztalon virág kenyérrel -

Olyan szép ez a reggel, gyere építsünk belőle házat,
nevessen a kanál, örüljön a leves jó szagának,
vicceket sustorogjon a víz, a tányér kerek képe elvigyorodjon,
s legyen aki hallgatja, elmosolyodik, legyen a hajnalból asszony -

Olyan szép ez a reggel, gyere építsünk belőle házat,
négymilliárdan a négymilliárdnak -

- ám ekkor így szólt bennem egy arramenő:
Micsoda nyomorúságban lehetsz, te szegény,
hogy mindezt így kitaláltad.

Sötétedik

Bella István
Sötétedik

Sötétedik, úgy tesz, mintha aludna
- becsukja szemét -, de csak magába mélyed
az ég és a folyó, úgy néz napjára vissza,
mint ahogy én szoktalak magamban nézni Téged,

mikor már este van, s megmosakodtam
- megmosdattál szemedben, s az emberek, a könyvek
mindennapos szutykát számról letörölted.
Megfürösztötted homlokom a hajadban.

Mikor már este van, s nem tudok, akarok
csak behunyt lélekkel ülni, s hallgatni, hogyan roppan
a fatörzseken a kéreg, s találgatni, hogy
a bőröm vagy a fa háncsa reccsen hangosabban.

Szerelmes vers

Bella István
Szerelmes vers [részlet]

2

Ha nem lennél, rájönnék s kitalálnám
egymás után az arcod, a szemed.
Ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván
megmintáználak, mint az ember az isteneket,
s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek:
megszülnélek magamnak, mint a föld az embereket.

Maradj velem

Bella István
Maradj velem

Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád

Mellém is fekhetsz Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap

És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz

Már nem is kéne mondani
csak hallani és hallani
Dobol az eső Hogy dobog
Benned zuhog Bennem zuhog

Ártatlan dal

Bella István
Ártatlan dal

Ha már egy haver se szeret,
s le kell lécelnem végül
e Lordok Házának nevezett
körtéri népbüféből,

kiiszom magányos söröm,
mit heccből nekem rendelt
egy nő, ki aztán elköszönt,
rám testálta a cehhet,

s ha már teljesen este lesz
- szívemig besötétül -,
zsebrevágom a kezemet.
Lelécelek a létből.

Talán nem is káromkodok.
Ki az utcán éjszakázik,
- az éjtől - kérek egy csillagot,
és elszívom hazáig.

Hajnalban leülök bezárt
szívetek elé a földre,
megvárom a kapunyitást,
mert nem lesz egy vasam se,

s reggel, mikor az ablakok
kicsattannak a fényre,
nagy sikkesen beslisszolok
szívetek albérletébe.

Utóirat:

Ártatlan egy dal ez, bizony,
nem kendőzi el orcám.
Kívül gyöngy, befele iszony.
No, de kinek volt köze hozzám?!

Szálló vizek

Bella István
Szálló vizek

Kigyöngyöznek a fák és a vizek,
zöld árvízt vet a föld, rügyzöld vihar,
zöld vízesés levélzik és zizeg
az ágakon s a víz lombjaiban.

Kigyöngyözik az ég is, madarak:
szálló vizek vonulnak dél felől.
Kövér galambjégtáblák zajlanak.
Olvadnak földre kék-szürkés esők.

Árad a föld: az egy medrű idő
partjai közt száz elemű folyam:
habzó vetés, lombvíz, mohos tető
csapkod, kavarog, zöldell súlyosan.

Egy nő a zajlás szélén álldogál.
A vizet nézi, néz időtelen.
Két szeme két bukdácsoló sirály.
Hallgat. Nincs arca, talán teste sem.

Pékszombat

Parti Nagy Lajos
Pékszombat

Hogy kellenek a szombat reggelek,
hol csigatelve szívem és a szám,
hol kávé brummog, hogyha felkelek
helyettem is, ha nyelvem lomha tán.
Hogy kellene a harsány napsütés,
csíkos terasz egy portugál hotelben,
ropogtatnánk a cukornádat és
szájon csókolnálak a fotelben,
a szádnak boldog pékillata lenne,
és pékfiúcskák sürögnének benne,
épp rollniznának valami csudát,
s mint kakaó a kakaós csigában,
úgy forogna a boldog csönd a szánkban,
csak lusta nyelvünk járná át meg át.

Holdsörte

Parti Nagy Lajos
Holdsörte

Hideg a hold nagy udvara.
Hóharmatod szitál le rám,
lámpán a vastag zúzmara,
mélyhűtője a mennynek.
Kis húskoporsó-angyalok
lakják a konyhakész eget,
átsejlenek a fólián
lúdbőrkeresztek, tollhegek.
Nagy világvégi betlehem,
s ha állok cédulámmal pőrén,
Te megmutatkozol nekem,
átsejlesz, mint a vadlibák
műtőcsarnokod lepedőjén,
s rám Bosch-Lehelsz majd, Istenem.

Löncsölő kislány

Parti Nagy Lajos
Löncsölő kislány
(Négy strandard évszak Balla Zsófiának)

                                                                     "...az élet úgyis szívószál..."

Ha végre itt a Vasz                              és rügyre rügy tapos,
s az ajkunk föl-le jár,                              mint Barbie-villamos,
ne légy oly bambi már,                              ma light a Pep, szívem,
a fílingemre nincs szavam,                              csak fújom és megszivem...

                              Jajjj, úgy élvezem én az élet,
                              ottan annyira wash and go,
                              annyi fitneszet látok-hallok,
                              és még hambi is kapható.

Ha végre itt a Nyár                              az vadi high nekem,
ölelj magadhoz, ó                              hatalmas Bigmac-em,
s míg fullig ér a száj                              a boldogság lecsöpp,
ájlávtól égsz az ajkamon,                              te extra ingyen ketchup...

                              Jajjj, úgy élvezem én az élet,
                              minden annyira fess and jó,
                              annyi fitneszet látok-hallok,
                              és még hambi is kapható.

Ha végre itt az Ősz,                              a nagy pizzériás,
deresh fején halas,                              meg sonkás és tojás,
az elmúlás szele                              már épp beten neki,
de Red Bull mindig csúcsszuper,                              és vígan megkergeti.

                              Jajjj, úgy élvezem én az élet,
                              ottan annyira fresh and go,
                              annyi fitneszet látok-hallok,
                              és még hambi is kapható.

Ha végre itt a Tél,                              az tiszta beautiful,
popkornunk mint a hó,                              mely szájról szájra hull,
és tökre úgy ropog,                              hogy mást se hallani,
hát így lehet koncert alatt                              mindvégig csak taps'lani...

                              Jajjj, úgy élvezem én Vivaldit,
                              ottan annyira szép and jó,
                              annyi fitneszet látok-hallok,
                              és még hambi is kapható.

Egy hosszú kávé

Parti Nagy Lajos
Egy hosszú kávé

Ma ősz van és vasárnap,
avarszag és dohányzom,
az asztalkán fajanszban
még gőzölög az égbolt,
egy öntöttvas fotelben
ülök a cifra balkon,
kavarva hosszu kávét,
míg végre lusta tükrén
eloszlik és bedrappul,
mint kondenzált ökörnyál,
a kedvem égi mása.
Pedig szép itt a Herbsttag,
ahogy körülkeríti,
mint birtokát a gazda
a parkot és a kertet,
hogy majd planíroz, ásat,
és télre házat épít
e zöldből és vörösből,
ahonnan úgy hiányzol,
hisz csak neked, ha egyszer,
ha egyszer még, neked csak,
valami házat, allét,
napórát lusta tűvel,
hová a hosszu árnyék
magát befűzni boldog,
s szakadt zakóm zsebébe
a forró őszi holdat
bevarrja éjszakára.