A hegyi ház

Julio Herrera y Reissig

A hegyi ház

Harsogó zöld színekkel nevet a völgy; az égen

kékellő nevetés zeng; eperszínű a hajnal;

türkiz-búza a szérűn, száll önfeledt kacajjal;

egy kancacsikó ujjong a fényt-nevető szélben.

Vér-nevető virágok szakadékos sötétben,

besüppedt sírhalomra napsugár szánkáz dallal,

szegények viskójában nevet a tiszta asztal,

az örök csúcsokon fenn nevetés bong fehéren.

De nem látsz soha senkit olyan veszett-vidámnak,

mint ott annak a cserép-kalapos kicsi háznak

nevetését ha hallod, a tó elé omolva...

Ki lakja?... Ördög tudja. Csak ül, üldögél, távol

a hegyek közt titokban, messzire a világtól,

s nevet, harsogva, fennen, mintha egy kislány volna.

(Kormos István fordítása)

Előhang

José Juan Tablada

Előhang

A pillanat pilléit űzöm,

aztán aranytűddel, Művészet,

az elmúló papírra tűzöm.

Fát és palántát hogyha látok,

könyvemben mindörökre őrzöm,

akárcsak egy préselt virágot.

Aprócska vers, de a valóság

úgy tündököl föl játszi tükrén,

mint harmatcsöppben drága rózsák.

Kis pézsmamag, te csodaszellem,

az illatodnak színpadára

leng sok letűnt halott szerelmem.

Kagyló, melyet kilök a tenger,

látatlanul hever a parton

s együtt zenél a végtelennel.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Túltenni a fákon

Richard Eberhart

Túltenni a fákon

Outwitting the Trees

Nem lehet túltenni a fákon. Nem hiszem. Mind

Legalább olyan százéves-természetű, és

Huszonöt métert markolnak a levegőbe a partról.

Olykor eső feketíti a törzsüket; olykor a hó

Nehezül ágaikra; olykor a szél reccsenti őket,

Földre rántja nagy karjukat; olykor csöndesen állnak,

Teliholdban, a lopózó őszt fogadják. És élőbbek,

Mint a mi megszemélyesített természetünk.

Mi: változunk. De ők mintha így szólnának: Állok,

És engedek, hajlok, moccanok, ha kell,

Évszakonként-hogy. Csak elemi csapás dönt le.

Tudják, hogy szökken a nedv, hogy roppan a jég, hogy

Vált az év; rendíthetetlenek; de az a fenyőillat

Milyen gyönyörűségesen hullámzik a szélbe,

Milyen árnyaltan élnek évet és napot,

Ahogy felülemelkedést sugallnak.

Platón és Arisztotelész nekik nem létezik.

Shakespeare, Krisztus nem érdekli őket,

Se az évszázadok ilyen-olyan forrongása,

És ha a jelenkor bőséges harcaiban

Meghal egy-egy fiatalember, azzal is

Mit kezdjenek. Elődeik annyi jelenkort

Megéltek már e földön. Ember-feletti

Igazság címertanát tartják a magasba.

És viszontlátjuk bennük vágyainkat:

Az állandóságot! mely legföljebb övék

- Bár a vegetáció sorsát is ki tudja.

Csodáljuk angyal-fensőbbségüket; nem tudnak ölni,

Csalni, lealjasodni, mocskolódni, és örökké

Azt a tökéletességet hordják, melyet mi csak

Érzünk, létrehozhatatlanul. Nem bírálnak.

Nem lehet túltenni a fákon, és nincs is miért.

(Tandori Dezső fordítása)

Aggastyán pár a Lu hegyen

Mark Van Doren

Aggastyán pár a Lu hegyen

The Ancient Couple on Lu Mountain

Csönd-tóba hulltak titkos könnyeink,

Mikor fiúnk úr-módra távozott -

S hogy sudárlott a fűzfák ága közt!

Időtavunkra, hol rejtett sziget

Csupán e ház, mégis eljut a hang:

Havonta drága, páratlan szavak

Hullnak a tengerszembe, ahová

Darú nem látogat, hisz partja sincs.

Úr lett fiúnk, de hű. Holdtöltekor

A városból mindig jön egy levél:

Mint cseppre csepp, sorjáznak betűi,

Mintha esőszál irdal lágy vizet.

Felzsong a csend. De aztán, hogy a hold

Sorvad, halványul mind a tiszta csepp

Hangja. S hogy míly mély lesz a tó, csupán

Darvak tudnák, kik sose jönnek el.

(Fodor András fordítása)

Családiasság

Mark Van Doren

Családiasság

Family Prime

Aranykor volt, mikor egyetlen lámpa, szőnyeg

Védett meleg burokként a világ

Ezer hideg, közömbös dolga ellen.

Kint semmi fény. Befele sütve mindent

Kívülrekeszt, mi még nem hajt magot.

Téli mackókként mozgó testi lényünk

E kerekded szobához idomult:

Lazán, komótosan, ha kerevet

Került elénk, vagy asztal, s koccanó

Golyók mellé ha földre leguggoltunk.

Meddig? Nem tudni, mert előtte űr volt,

Aztán a közös megöregedés,

Míg mindenünnen szél süvít be és

Eltörpülnek az ablakok. Csak egy

Hónap volt ez, vagy egy égadta óra?

Mégis, emlékszem rá s apám szerint

Ő is: gömbölyű volt, aranyidő,

Álltányi esti örökkévalóság,

Oly tökéletes, hogy tán fiaim,

S még a tiéid is megízlelik.

(Fodor András fordítása)

[tükördara (vak]

e. e. cummings

[tükördara (vak]

[Pieces (in Darker]

tükördara (vak

sötét utca szenny

ében néptelen

külvárosi) bok

hevernek szanaszéjjel

(mért mondják balsors

ha tükröt eltörsz)

mind teljes az éggel

(Tandori Dezső fordítása)

[ha majd a kígyó kér kúszás-jogot]

e. e. cummings

[ha majd a kígyó kér kúszás-jogot]

[When Serpents Bargain for the Right to Squirm]

ha majd a kígyó kér kúszás-jogot

s a nap sztrájkolva bért kikényszerít

s a tövis retteg ha rózsát nyitott

s szivárvány aggkorára biztosít

újholdat nem zenghet be a rigó

csak ha minden kuvik helyesli már

s hab cégjegyzése el nem hagyható

másként az óceán redőnyt bezár

ha majd a tölgynek nyírtől kéne juss

makk-érlelésre - és az égre-tört

hegyet völgy feljelenti - március

besúgja áprilist mint szabotőrt

akkor majd mind hiszünk a hihetetlen

nem-állat emberben (de akkorig nem)

(Weöres Sándor fordítása)

[meghalni oké)de a Halál]

e. e. cummings

[meghalni oké)de a Halál]

[Dying Is Fine)But Death]

meghalni oké)de a Halál

?ó

bébi

én még

akkor se szeretném

a Halált ha

haláljó

volna:mert

mikor(töprengés helyett)

érzed:meghalni

csodás

mi-

ért?mert meghalni

tök természetes;tök

- enyhén szólva -

Életes(de a

Halál

szigorúan

tudományos

& művi &

gonosz & törvényes)

köszönjük néked

Mindenható

hogy meghalunk

(ó élet!bocsásd meg a Halál bűnét

(Tandori Dezső fordítása)

["szép tavasz időd]

e. e. cummings

["szép tavasz időd]

["Sweet Spring Is Your]

"szép tavasz időd

időm időnk midőn

bőven terem a szerelem

szép szerelem vivát"

(vigadozó kis madarak

csapongnak a lebegnek a

jókedvűn énekelnek a

szállnak a virulásban)

jönnek-mennek a párok

keringenek merengenek

de valamennyi kettő

egyedül van lelket se lát

(ilyen égboltot s napot

sose láttam és sose láttál

sosem suttogott ennyi ajk

ugyanannyiféle igent)

fa nem számolja levelét

csak a zöld levél önmagát

de ezrével csillogva is

jelentésük csodásan egy

(titkon félénken szeretve

apró röpke lenge szálló

virulásban vigadó

boldog lényükről dalolnak)

"szép tavasz időd

időm időnk midőn

bőven terem a szerelem

szép szerelem vivát"

(Kálnoky László fordítása)

[Ó, édes, egyszerű]

e. e. cummings

[Ó, édes, egyszerű]

[O Sweet Spontaneous]

Ó, édes, egyszerű

föld, hányszor, de hányszor

csipkedtek

és

    böködtek

a kéjsóvár filozófusok

szenilis

kezükkel

téged,

hányszor tapogatta

a tudomány szemérmetlen

öregujja

             bájaidat, hányszor

fektettek a vallások

gacsos térdükre,

nyaggatva és

noszogatva, hogy isteneket

foganj

          (de te

híven

a halálnak,

ritmikus szeretődnek

páratlan

ágyához,

              nem felelsz

semmit nekik,

                     csak a tavaszt)

(Kálnoky László fordítása)