Máglyák

Szécsi Margit
Máglyák

     Micsoda Máglyák
             Égnek
           Meghalni
            Melyikre
             Lépjek
Hogy a legnagyobb éjfél
         Szívéig érjek

In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)

A tenger színe előtt

Szécsi Margit
A tenger színe előtt

A tenger színe előtt
leterítek lepedőt
ülök a tajték elé
innen az út lefelé

Leányszín fehér homok
gyöngyszín krizantémumok
gyász, gyöngyöt lélekező
medúza-csápos mező

S hánykódó bábú-karok
borillatú palack-rabok
a szellem sodródik ott
s dünnyög a tenger, ragyog

A tenger színe előtt
vagyunk bölcsők s temetők
bölcsők s bizony temetők
a tenger színe előtt

In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)

Lelkemet láttam

Szécsi Margit
Lelkemet láttam

Lelkemet láttam
Piros ruhában.
Kiben nem hittem:
Lelkemet láttam.

In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)

Három

Szécsi Margit
Három

Három fehér madár követ.
Fekete az ég.
A legelső madár követ
erős kezemért.

Három fehér madár követ.
Fekete az ég.
A második követeli
szívem erejét.

Hajakat hoz a harmadik,
festett-feketét.
Három fehér madár követ.
Fekete az ég.

In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)

Városi rejtvények

Szécsi Margit
Városi rejtvények

Sárga tűzfal alján
szédült meggyfa állt,
ott a végtelenség
elrejté magát.

Szobra önmagának,
kőből s kőben él,
ráalvad az alkony,
ráforrad a dél.

Föld nem ad szívemnek
erőt és irányt,
mégis, vézna sorsom
kőből is kihánt.

Népem: füst az égen,
néma állatok.
Ó ne mondj hazugnak,
ím, elhallgatok.

In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)

Elkezdeni

Szécsi Margit
Elkezdeni

Elkezdeni, mindent elkezdeni
de csak elkezdeni
mint az isten a teremtést
s otthagyni a félbemaradt világot,
ellebegni elegánsan
s otthagyni a félbemaradt világot
robbanó láva-rózsákkal,
hullámzó, fel-felszakadó fennsíkokkal,
vonítva-szülő halmokkal, fájásokkal,
fájásokkal amiknek mértéket nem szab senki soha,
szörny-sikolyokkal, keletkező és
kipusztuló népfajok sikolyával,
eldobni a földet a megkezdett űrbe: röpüljön,
s lehessen rajta minden, s megtörténhessen minden,
minden megtörténhessen a földön,
ráhagyni a világot a világra,
hogy lógjanak rajta a féligkész lények,
az erdőtüzek üszkösült óriás fái,
a megkezdett tervek, a meg-nem-érett gondolatok,
a leromlott gótikus tornyok, a kormos vas-traverzek,
elkezdeni fenségesen, s odacsapni unottan
a mű végére a halált -
elkezdeni, mindent elkezdeni
mint az isten a földet, a ringyó az ölelést,
mert az csak pénzért, az csak pénzért,
pénzért vagy sikerért,
elkezdeni, mindent elkezdeni,
hitet, politikát, és deklamációt,
és proklamációt, hogy higyjen az ember
és bolonduljon az ember, mint még soha -
megfulladok a fényben, a plakátok
hangtalan üvöltésében -
istenek, kurvák után aki következel:
ó emberi szándék, leszel-e teljességre szorító!
s lesz-e még erőm befejezni magamat!
Csontkezemet is bíztató villámütés:
megkoronázod-e sorsomat, szerelem!

In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)

Két kezem

Szécsi Margit
Két kezem

Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.

In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)

Körülötted bolyongok

Szécsi Margit
Körülötted bolyongok

Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen
dobogós boldogságban
halálig szívverésben.

In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)

Becsüljetek meg

Szécsi Margit
Becsüljetek meg

Ne rakjatok rám rendjelet,
kaján koszorút, kerteket.
Becsüljetek meg egy kicsit
mielőtt végképp elmegyek.

A fák veresben ringanak,
karjaim ágak, izzanak,
akasszatok rám hűs ruhát,
egy símogatást legalább.

Ó, sírni vagy nevetni kell,
de áhítattal tűrni el,
ha a pokoltornác alól
egy-egy lélek fölénekel.

In: Vadak jegyében (Holnap, 2003)

A születendő

Paul Muldoon
A születendő
Seamus Heaneynek

Egyszerűen a részemmé
Vált. Megpróbálhatnám elvetélni

A verset. Senki se tudná rajtam
Kívül. Uristen, kéne már tudnom,

Hogyan is ne kezdjek többé
Soha verset. Most, hogy a kezdet

Megvan, nincs jogom
Végét mondanom. Nincs jogom.

Teherbe estem egy nap, és
Nincs az, hogy nem az esetem.

Tudom születését, de
A születés időpontja titok.

A vers élni fog, élni
Az én életemen kívül.

Papírba fogom
Csomagolni. Leteszem a küszöbödre.

(Tandori Dezső fordítása)

In: Tört álmok - Ír költők antológiája (Kozmosz Könyvek, 1988)