Sorok

Percy Bysshe Shelley

Sorok

Lines

Fagyban szunnyadt a Föld,

az égből dőlt a fagy;

s az éjszaka fagyos jaja

a jégbarlangokból kitört,

a hómezőkön átsöpört,

haldokló hold alatt.

A téli sövény sötét,

nem nőtt se fű se virág,

a madár nyugovót csupasz bozót

keblén talált, mely gyökerét

a csapáson terjesztette szét

fagy-vájta réseken át.

Holt-fényü hold alatt

parázslott a szemed;

mint renyhe folyam vizén komoran

libegő lidérc, a holdsugarak

úgy úsztak - szélfújta hajad

éjszíne sárga lett.

Szél dermesztette kebled, a hold

szádból kiszívta a vért -

fagyharmatát ontotta rád

az éj s ledőltél ott, hol a

pucér ég metsző sóhaja

tetszése szerint elért.

[1815]

(Eörsi István fordítása)