Cseresznyét szedni jött
Cseresznyét szedni jött a kertbe ki velem.
Látszott két hófehér, márványszép karja fenn,
hogy ment a fára föl s meghajlitott egy ágat.
Megborzongott a lomb; hullámzott melle lágyan,
míg - ó Vergilius! - rá fény s árnyék szitált.
Könnyű, kis ujja a piros gyümölcsre szállt,
mely égett, mint a tűz a lángragyúlt bokorban.
Mögötte másztam én; kivillant térde nyomban,
s égő szememhez ő így szólt: - Hallgass el ám! -,
s dalolt. Majd néha meg gyönyörü fogsorán,
amint felém hajolt dúdolva, vad Diána,
egy cseresznyeszemet kinált nekem a szája,
nevettem, s szájam ott meleg szájára hullt,
s míg itta csókjait, gyümölcse elgurult.
(Szegzárdy-Csengery József fordítása)
In: Victor Hugo versei /Lyra Mundi (Európa, 1975)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése