(oszd meg velem)

Halina Poświatowska
(oszd meg velem)

oszd meg velem
egyedüllétem mindennapi kenyerét
töltsd ki jelenléteddel
a tátongó falakat
aranyozd be
a nemlétező ablakot
légy ajtó
mindenek felett egy ajtó
mi sarkig szélesre
tárható

(Zsille Gábor fordítása)

(kérded - mit cipelnek nyergük alatt a tevék)

Halina Poświatowska
(kérded - mit cipelnek nyergük alatt a tevék)

kérded - mit cipelnek nyergük alatt a tevék
szívem hordozzák
a sivatagon át

mióta elhagytál
magam maradtam
az arany nap alatt

a föld perzselt
s az emberi szívek üresek
a gyöngédség forrása
nem érettem dobog

olykor látlak
ám kezem hiába
nyújtom csupán
képzeted éri

kérded - mit cipelnek nyergük alatt a tevék
szívem hordozzák
a sivatagon át

(Zsille Gábor fordítása)

(kérded mi izgat a számmisztikában)

Halina Poświatowska
(kérded mi izgat a számmisztikában)

kérded mi izgat a számmisztikában
számokkal akarom kifejezni vágyam
szerelmem végtelenségét

mindezt számok kristályába dermeszteném
a napok így lesiklanak róla akár a gyémántról a fény

azt akarom hogy ne érintse az elmúlás
hogy ne legyen többé vágy sem szerelem

(Zsille Gábor fordítása)

(képzeletem egy szilánkja)

Halina Poświatowska
(képzeletem egy szilánkja)

képzeletem egy szilánkja
olykor lángra lobban egy szótól
máskor a só illatától
és alattam érzem
méterről méterre lebeg a hajó
s az óceán mérhetetlen
és parttalan
egy fa kérgébe zártan
nagyszerűen szabad vagyok
nem szeretek senkit
és semmit

(Zsille Gábor fordítása)

(kezed arcomon nyugtasd)

Halina Poświatowska
(kezed arcomon nyugtasd)

kezed arcomon nyugtasd
hadd legyen hűvös és sós
mint az óceán

jókedvvel ne közelíts
a levelek zöld lángját
ágaim nem fogadhatják
kiszáradt árboc vagyok

a haragos víz közepén
szívem hajója
az északi tengernek fordul

(Zsille Gábor fordítása)

(ablakom alatt ne viríts)

Halina Poświatowska
(ablakom alatt ne viríts)

ablakom alatt ne viríts
az esőben
üvegét ne kérleld
hogy forró leheletedtől kicserepesedjék

oly sok levél
hullott el hogy vissza sose térjen

átkozott hajtásoddal
a fejem alá kúszol
s összevont szemöldökkel
szólsz: itt vagyok

s én eltaszítom
ezüst tested
összeszorított öklömben kapkodva
elmorzsolom a letépett leveleket

(Zsille Gábor fordítása)

(szeretek vágyódni)

Halina Poświatowska

(szeretek vágyódni)

szeretek vágyódni

felmászni hang és szín korlátaira

tátott számba gyűjteni

a fagyott illatot

szeretem magányom

mi magasabban függ

az égboltot

ölelő hidaknál

és szerelmem

ki mezítláb sétál

a havon

(Zsille Gábor fordítása)

(egy porlepte úton kutatom az ajkad)

Halina Poświatowska
(egy porlepte úton kutatom az ajkad)
(na zakurzonej drodze szukam twoich ust...)

egy porlepte úton kutatom az ajkad.
minden mohos kőhöz lehajolok s alájuk nézek.
házukba húzódva csigák alszanak a nyirkos árnyékban.
felzavarom őket s kérdem hol van ő? kinyújtják álomittas
szarvuk kilesnek házukból hunyorognak a naptól.
és elenyésznek egyetlen szó nélkül. kérdem a követ lesimítva
ráncait meleg mohó tenyeremmel. hallgat.
kérdem a napot. nyugat felé biccent és én követem
a napot nyugatnak hogy megtaláljalak.

(Zsille Gábor fordítása)

(rólad akarok írni)

Halina Poświatowska
(rólad akarok írni)

rólad akarok írni
neveddel támasztani a megroggyant kerítést
az elfagyott cseresznyefát
hogy íves strófákat alkossak
az ajkadról
pilláidról
sötétnek hazudva őket
ujjaim
a hajadba akarom fonni
a torkodban egy zugra lelnék
hol a szív fojtott suttogással
mond ellent az ajkaknak
neved
csillagokkal akarom vegyíteni
és vérrel
nem csupán melletted lenni
de benned
enyészni
akár az esőcsepp mit elnyel az éj

(Zsille Gábor fordítása)

(a macska puha bundájában kereslek)

Halina Poświatowska
(a macska puha bundájában kereslek)

a macska puha bundájában kereslek
esőcseppekben
deszkakerítésben
és egy öreg póznának támaszkodva
napfénytől vakon
- pók hálójában a légy -
várok...

(Zsille Gábor fordítása)