A sóhaj

Christian Morgenstern

A sóhaj

Der Seufzer

Egy sóhaj futott ma éjjel a jégen

   és gondolt sok jóra, szépre.

Fenn ezer csillag fénylett az égen

   és ezüstpor hullott a jégre.

A sóhaj egy leányra gondolt

   és lázasan forró lett teste;

Olvadt a jég - aztán beomlott

   és megfúlt a sóhaj ma este.

(Hetényi Heidlberg Ernő fordítása)

A tölcsér

Christian Morgenstern

A tölcsér

Die Trichter

Két tölcsér éjjel bandukolt.

Szűk torkukon a kandi hold

ezüstös fényét

általönti

útjukra

szórja,

s. t.

b.

(Katona Tamás fordítása)

Akasztófacimbora dala Hóhér Zsófihoz

Christian Morgenstern

Akasztófacimbora dala Hóhér Zsófihoz

Galgenbruders Lied an Sophie, die Henkersmaid

Hóhér Zsófi, kisanyám!,

puszild meg a koponyám!

Szájam bár kong,

s vakon tátong,

de te klassz vagy, bizony ám!

Hóhér Zsófi, kisanyám!,

kapard meg a koponyám!

Bár förtelem,

oly szőrtelen,

de te klassz vagy, bizony ám!

Hóhér Zsófi, kisanyám!,

lukon kuksizd koponyám!

Szemem bárha

ki van vájva,

de te klassz vagy, bizony ám!

(Márton László fordítása)

[Violante kért, hogy szonettet írjak]

Lope de Vega

[Violante kért, hogy szonettet írjak]

[Un soneto me manda hacer Violante]

   Violante kért, hogy szonettet írjak,

ritkán akadt nagyobb gondja fejemnek,

tizennégy sor, mit szonettnek neveznek,

hárommal már meg is telt a papírlap.

   Féltem, többé nem jut eszembe rím majd,

és már a második szakaszba kezdek,

az első tercina, jaj, mikor lesz meg,

ha leírom, vége szakad a kínnak.

   Íme, az első tercinába lépek,

és úgy tűnik, hogy belépve jobb lábbal

igencsak hamar tovább is jutottam.

   Már a második elejére érek,

tizenhárom soron vergődve átal;

számoljatok, tizennégy, végén pont van.

(Simor András fordítása)

Amikor egy dáma egeret látva elájult, a költő így szólt az egérhez

Lope de Vega

Amikor egy dáma egeret látva elájult, a költő így szólt az egérhez

Desmayóse una dama de ver un ratón y habla con el poeta

   Eridj, fogad aktákba mélyeszd inkább,

te vadállat, vagy harapd költők versét,

futárok késett leveleit messd szét,

vagy mit szabó számlapapírra firkált;

   pusztíts kamrákat, polcait kapirgáld,

vagy rágcsáld patikárius receptjét,

de ha Fílidát rémíted, mint nemrég,

öljenek meg szeméből pattant szikrák.

   Izgágán és búsan ne találj sajtra,

csapdába ess, mit állítottak szolgák,

ha nem ijeszt a leselkedő macska.

   De ájultában - szükség ezért volt rád -

átformáltad, nézek a dermedt napra,

üveges sugarak és jeges rózsák.

(Simor András fordítása)

Egy rózsához

Lope de Vega

Egy rózsához

A una rosa

   Mily isteni művészettel születsz meg

finom smaragd ingedből kihajolva,

ó, Alexandria csodája, rózsa,

keleti magvak koronája kelyhed.

   Már rubinban, már korallban remegnek

tűzszíneid gyúlva bíborpirosra,

szirmaidat varázs csészéje fogja

össze ötfelé tartó leveleknek.

   Bölcs volt isteni alkotód, elébe

küldöd a gondolatot őt csodálni,

elhull a virág, életünknek vége.

   Ekként az ifjú kor a szélbe száll ki,

és áruló vágy az ember reménye

fundamentumot a földön találni.

(Simor András fordítása)

[Elájulni, merni, lobbanni lángra]

Lope de Vega

[Elájulni, merni, lobbanni lángra]

[Desmayarse, atreverse, estar furioso]

   Elájulni, merni, lobbanni lángra,

lenni zord, lágy, komor, kit dühe szétvet,

élő, halandó, jelöltje a végnek,

hűséges, áruló, lelkesült, gyáva;

   mindvégig csak egyetlen jóra várva,

víg, szomorú, jámbor vagy gőgbe tévedt,

menekülő, bosszús, bátor vagy révedt,

sértett, gyanakvó, elégedett, árva;

   ábrándra lesni, mi valót feledtet,

kelyhedbe likőr helyett mérget kérni,

hasznod feledni, károdat keresned,

   pokolról hinni, hogy világa égi,

öncsalásnak adni életet, lelket;

ez a szerelem, ki próbálta, érti.

(Simor András fordítása)

[Lágy zefír, ki hallgattál bús szavamra]

Lope de Vega

[Lágy zefír, ki hallgattál bús szavamra]

[Céfiro blando que mis quejas tristes]

   Lágy zefír, ki hallgattál bús szavamra

annyiszor, tiszta források, kik könnyem

égő csöppjeit az édes likőrben

feloldottátok, méreggé kavarva;

   erdők, kínomat hintve fűre, habra,

zord hegyek, kik néztetek résztvevően,

folyók, szemem elől menekülőben,

mérget tengernek, mint zsarnoknak adva;

   zord szigorúság, annyira kegyetlen,

hogy tagolt szavam némaságba zárja,

megvetésével halálig sújt engem.

   Ha látná a világ babérrá válva

a kemény szívűt, ez a vágy él bennem,

győztes homlokom koszorúzná ága.

(Simor András fordítása)

Clavelia fésűjének dicsérete

Lope de Vega

Clavelia fésűjének dicsérete

Celso al peine de Clavelia

   Hajnak hullámzó tengerén átkelve

járt egyik nap egy elefántcsont bárka,

hullámait legyőzve veti hátra,

göndör hurkokat bontogatva egyre;

   benne Ámor ült szálat egyengetve,

útját a fésű révén megtalálta,

nyomában nyílt fénylő aranybarázda,

fürtök hajója a hajtengert szelte.

   Vitorlát Ámor hajszállal húz vissza,

szívnek béklyóját belőlük teremti,

sugarát napnak, aranyát Tibárnak;

   és húrt egyik hajszálból vont az íjra,

szerelmes nyilait útnak ereszti,

ha messzebb a cél, még jobban találnak.

(Simor András fordítása)

A lepke vágya

Percy Bysshe Shelley

A lepke vágya

To

A szót, mit a sárba rántanak,

nem szennyezem én be.

Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,

még te is ne nézd le.

Van remény, mely kétséggel rokon,

megfojtani hát ki merész?

S kedvesebb tőled a szánalom,

mint mástól a józan ész.

Mit az emberek így hívnak: szerelem

nem azt adom én neked,

de az áhitatot, mit rejt a szivem,

s mi meginditaná az eget -

a lepke vágyát a csillag után,

fényszomjat, mit érez az éj,

vágyat, mely a lét sötét kapuján

kiröppen az ég felé.

[1821]

(Képes Géza fordítása)