Alekszandr Blok
Servus Reginae
Ne szólíts. Megyek szólitatlan
oltár felé.
Fejem lehajtom végre halkan
lábod elé.
Hallgatni félénken parancsot
szavad szerint,
s fogom egy percig látni arcod
megint, megint.
Érzem én vágyad nagy hatalmát,
igába fog.
Vagyok kedvesed. Néha szolgád.
S mindig - rabod.
(Veress Miklós fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése