Csorba Győző
Éjjel az utcán
A fák árnyéka meglapul
az aszfalton, s a falra mászik:
a járda ferdén csíkozott.
Ötödik, vagy hatodik házig
láthatni még a csíkokat,
aztán újak vágják keresztbe,
kiknek erősebb a színük.
- Kis szellő sincsen eleresztve,
csak sarkam hallik, hogy kopog
az utca tüdőbeteg mellén.
A fasor, s a házak sora
zord kisérőkként állnak mellém.
Már épp elég álmos vagyok;
későre jár, éjfélen onnan.
Egy nap munkája bizsereg
bágyadt lábomban tört karomban.
- Szellőcske ered valahol,
s az utcán gyáván végigsetten.
A lámpák feje megremeg,
s a sok árnyék szédül ijedten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése