Ha ősz leszel...
Ha ősz leszel és öregség álmosít,
s tűznél bóbiskolsz, vedd le könyvemet,
s álmodd vissza régi szép szemed
szelíd nézését s mély árnyékait.
Hányan szerették játszi gráciád,
s csalfán vagy hűtlenül szépségedet;
csak egy, csak egy zarándok lelkedet
és változó arcod búbánatát;
s míg rád az izzó kályha-rács lehel,
mormold: a szerelem be messze ment,
hegyormokat hagyott el odafent,
s arcát csillagrajban rejtette el.
(Áprily Lajos fordítása)
In: Tört álmok - Ír költők antológiája (Kozmosz Könyvek, 1988)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése