Amy Lowell
Minták
Patterns
Járok a kert ösvényein.
Kinyílt a sok
Lángkék csillagvirág. A nárciszok.
Sétálok a kert mintás ösvényein
Merev brokátruhámban,
Rizsporos hajammal, ékszeres legyezőmmel
Magam is szép, ritka
Minta. Hogy lenn bejárom
A kert ösvényeit.
Ruhám oly gazdag mintás.
Uszálya
Rózsa-ezüstös foltokat
Kuszál a
Sóderen... és a szegények
Szűkszavúsága.
Vadonatúj divatmodell
Tipeg el magas sarkú, szalagos cipellőben.
Nem burkol körül semmi puhaság,
Csak halcsont és brokát.
Belesüppedek egy székbe
Egy hársfa árnyán. Mert szenvedélyem
Felháborítja a merev brokát.
A nárciszok, csillagvirágok
Oly szabad-szépen
Ringnak a szélben.
S én sírok,
Mert virágzik a hársfa,
S mellemre hullott pici virága.
S a márványkútban
Vízcseppek csobogása
Zsong a kertösvényen.
Nem szűnik a cseppek csobbanása.
Merev ruhám alatt egy nő bársonypuhasága,
Ki fürdik szépen márványmedencében.
A medence körül sövény sűrű ága,
Oly sűrű, hogy nem látja:
Ott búvik kedvese -
Noha sejti szíve.
S a víz simulása:
A kedves keze
Simogatása.
Mi a nyár finom brokátruhába!
Szeretném látni a földön egy csomóba letűrve.
Ezüstöt, rózsaszínt a földön összegyűrve.
Bár én lennék a rózsaszín, az ezüst, hogy az ösvényen futok,
S kacajomtól villanyozva,
Utánam botladozna...
Bár látnám: hogy villog a nap cipőcsatján, kardmarkolatán.
Ezt választanám:
Mintás ösvények útvesztőin vezetném,
Mely kacagó, csilla útvesztő csizmás szeretőmnek,
Míg az árnyékban át nem karolna,
S zubbonya gombjai horzsolnák testemet,
S én olvadó, beteg,
Boldogtalan volnék...
Millió napfény-, levélárny-foszlánnyal,
Vízcsepp-csobbanással
Körülöttünk: e délutáni tág ég.
Elalélni vágynék...
Oly nehéz ez a brokát,
Mert az árnyékon napfény szüremlik át.
S hova a kis virág hullt, a lenge:
Keblembe
Levelet rejtettem.
A Hercegtől ma reggel hozta lovas küldönc.
"Úrnőm, fájdalommal tudatjuk: Lord Hartwell
Csütörtökhöz egy hete hősi halált halt."
Olvastam délelőtti napsugárban,
A betűk borzongtak, mint kígyók.
"Úrnőm, felelet?" - kérdezte lakájom.
"Semmi - mondtam neki. -
Adjon a küldöncnek frissítőt eleget.
Felelet: Semmi."
A kertben fel-le menni, menni
Mintás ösvényeken,
Korrekt, merev brokátban.
Kék-sárga virágok a napban fejüket felvetik.
Mindegyik.
Én is felállok
Ruhám merevségében
A mintát mímelve.
Fel-alá járok,
Fel-le, fel-le.
Egy hónap - s férjem lett volna.
Egy hónap - s e hársfa tövén
A mintát megtörtük volna.
Én érte, ő értem.
Ő: ezredes. Úrnője: én.
Ez árnyas padon a hársfa tövén.
Egy rögeszméje volt csak:
A napsugarak gyógyítnak.
"Legyen úgy - feleltem -, ahogy akarod."
És most: halott.
Télen-nyáron majd járom-járom
Fel-le, fel-le
A mintás kertutakat
Merev brokátmezembe.
A csillagvirágokat, nárciszokat
Felváltja majd a karózott rózsa, az őszirózsa, a hó.
Járni: jó.
Fel-le, fel-le.
Unt mezembe
Pompás öltözetembe,
Csontfűzőben feszengve:
Hamvas testemet megőrzi mások karcolásaitól
A gomb, a kampó, a zsinór.
Mert az, ki megoldozná: halott.
Flandriában csatázott a Herceggel
Egy másik mintában: a Háborúban.
Krisztus, e sok minta mi végre van?
Járkálok
Köpenyembe
Föl-le, föl-le.
(Jánosy István fordítása)
