Minták

Amy Lowell

Minták

Patterns

Járok a kert ösvényein.

Kinyílt a sok

Lángkék csillagvirág. A nárciszok.

Sétálok a kert mintás ösvényein

Merev brokátruhámban,

Rizsporos hajammal, ékszeres legyezőmmel

Magam is szép, ritka

Minta. Hogy lenn bejárom

A kert ösvényeit.

Ruhám oly gazdag mintás.

Uszálya

Rózsa-ezüstös foltokat

Kuszál a

Sóderen... és a szegények

Szűkszavúsága.

Vadonatúj divatmodell

Tipeg el magas sarkú, szalagos cipellőben.

Nem burkol körül semmi puhaság,

Csak halcsont és brokát.

Belesüppedek egy székbe

Egy hársfa árnyán. Mert szenvedélyem

Felháborítja a merev brokát.

A nárciszok, csillagvirágok

Oly szabad-szépen

Ringnak a szélben.

S én sírok,

Mert virágzik a hársfa,

S mellemre hullott pici virága.

S a márványkútban

Vízcseppek csobogása

Zsong a kertösvényen.

Nem szűnik a cseppek csobbanása.

Merev ruhám alatt egy nő bársonypuhasága,

Ki fürdik szépen márványmedencében.

A medence körül sövény sűrű ága,

Oly sűrű, hogy nem látja:

Ott búvik kedvese -

Noha sejti szíve.

S a víz simulása:

A kedves keze

Simogatása.

Mi a nyár finom brokátruhába!

Szeretném látni a földön egy csomóba letűrve.

Ezüstöt, rózsaszínt a földön összegyűrve.

Bár én lennék a rózsaszín, az ezüst, hogy az ösvényen futok,

S kacajomtól villanyozva,

Utánam botladozna...

Bár látnám: hogy villog a nap cipőcsatján, kardmarkolatán.

Ezt választanám:

Mintás ösvények útvesztőin vezetném,

Mely kacagó, csilla útvesztő csizmás szeretőmnek,

Míg az árnyékban át nem karolna,

S zubbonya gombjai horzsolnák testemet,

S én olvadó, beteg,

Boldogtalan volnék...

Millió napfény-, levélárny-foszlánnyal,

Vízcsepp-csobbanással

Körülöttünk: e délutáni tág ég.

Elalélni vágynék...

Oly nehéz ez a brokát,

Mert az árnyékon napfény szüremlik át.

S hova a kis virág hullt, a lenge:

Keblembe

Levelet rejtettem.

A Hercegtől ma reggel hozta lovas küldönc.

"Úrnőm, fájdalommal tudatjuk: Lord Hartwell

Csütörtökhöz egy hete hősi halált halt."

Olvastam délelőtti napsugárban,

A betűk borzongtak, mint kígyók.

"Úrnőm, felelet?" - kérdezte lakájom.

"Semmi - mondtam neki. -

Adjon a küldöncnek frissítőt eleget.

Felelet: Semmi."

A kertben fel-le menni, menni

Mintás ösvényeken,

Korrekt, merev brokátban.

Kék-sárga virágok a napban fejüket felvetik.

Mindegyik.

Én is felállok

Ruhám merevségében

A mintát mímelve.

Fel-alá járok,

Fel-le, fel-le.

Egy hónap - s férjem lett volna.

Egy hónap - s e hársfa tövén

A mintát megtörtük volna.

Én érte, ő értem.

Ő: ezredes. Úrnője: én.

Ez árnyas padon a hársfa tövén.

Egy rögeszméje volt csak:

A napsugarak gyógyítnak.

"Legyen úgy - feleltem -, ahogy akarod."

És most: halott.

Télen-nyáron majd járom-járom

Fel-le, fel-le

A mintás kertutakat

Merev brokátmezembe.

A csillagvirágokat, nárciszokat

Felváltja majd a karózott rózsa, az őszirózsa, a hó.

Járni: jó.

Fel-le, fel-le.

Unt mezembe

Pompás öltözetembe,

Csontfűzőben feszengve:

Hamvas testemet megőrzi mások karcolásaitól

A gomb, a kampó, a zsinór.

Mert az, ki megoldozná: halott.

Flandriában csatázott a Herceggel

Egy másik mintában: a Háborúban.

Krisztus, e sok minta mi végre van?

Járkálok

Köpenyembe

Föl-le, föl-le.

(Jánosy István fordítása)