2012. október 13., szombat

Téli álom

Elinor Wylie
Téli álom
Winter Sleep

Mikor göröngyös fa-sarok
Mint sziklán acél kopog,
Mikor a hó liszt, nem pehely,
S a fagy az agyagban szinte tüzel,
S a föld, a keményen megharapott,
Mint rossz öntvény reped-ropog,
S a világ beteg, mogorva, öreg:
Szabadulni vágyom, bánt a hideg.

Kis üvegbuborék-madár nekilát
Keresni más Amerikát,
Tisztán mint a bor szikrája
Éjben száll Argentínába,
Azúr-kolibri, láng-rigó,
Vár rá trópus, Mexikó,
Hevet követ s a napba néz,
Csontjába méz, ó méz, méz, méz!
Vágyam nem röppen el, itt marad
Balzsamfenyő gyökere alatt.

Hiába tövises a gesztenye,
Bársony-puhaság a belseje,
Így kőfalú, hóhajú házba tér
Minden mókus, vakond, egér,
Bogáncspihével megtömi,
Ökörfarkkóróval gyömi,
Töpörödött borókamag
A világon mindennél finomabb.
Ó mily meleg homályú fészek,
Hová a vadak telelni térnek!
Ide bújni, ez kéne nekem, ez éj,
Lágy, lágy, lágy, és mély, mély, mély!

(Weöres Sándor fordítása)

2012. október 12., péntek

Apparuit

Ezra Pound
Apparuit

Házam rózsaszín-arany; ajtajában
Láttalak, fantom, lebegő anyagból
Metszve. Reszketett s kialudt a lámpa
     Lángja csodádtól.

Rózsa, harmattól deresen, kitér, hol
Messzi szikrázó napon elsuhanva
Földből és légből iszod élted; orcád
     Fátyla aranyból.

Zöld az ösvény, ott te lehelsz a földből,
Nyílt a messzi táj, s noha lopva lépkedsz,
Lám a lengő lég riadozva ketté-
     Válik előtted.

Színarany hegy hóban, a leplet egy gyors
Mozdulattal oldva, mely eltakart, jöt-
Tél, kigyúlt a lég, de a kába fény már
     Húnyt is azonnal.

Metszett válla félig! a nyak, melyen fény-
Csíkok égtek szent kuszaságban! ó, leg-
Szebb virág, gyarló alabástrom, ó, jaj!
     Gyorsan enyésző!

Túl finom tökély, aranyékü - elszállt,
Mint a szél! bűvös keze szőtte fátyla
Libbenő semmi, tovatűnt igézet -
     Merjem-e hinni?

(Tótfalusi István fordítása)

2012. október 11., csütörtök

Mintha

William Carlos Williams
Mintha
The Term

Gyűrött, barna
csomagoló
papír, hossza és

alakja mintha
emberé volna,
görgött lassan

a széllel véges
végig az
utcán, míg

ráhajtott egy
autó és szét-
lapította. Nem

ember módra
felkelt és görgött
ismét a széllel

véges végig az
utcán, hogy legyen
mi volt azelőtt.

(Kodolányi Gyula fordítása)

Csak azt akarom mondani

William Carlos Williams
Csak azt akarom mondani
This Is Just to Say

megettem
a hűtő-
szekrényből
a szilvát

pedig
alighanem
a reggelihez
tetted el

bocsáss meg
felséges volt
olyan hűs
olyan édes

(Várady Szabolcs fordítása)

2012. október 10., szerda

Balatoni félrevezető

Váci Mihály
Balatoni félrevezető
Tanulság - iskoláskönyvekbe

1.

A Balaton az egy kéklő
   nagy víz.
Van körötte hegy, ménkő
   nagy, vagy tíz!
A Balaton az vízből áll
   meg partból -
A part a vízből kiáll
   és attól -
kezdve van a magyar tenger.
   Átlábolhatod száraz sereggel.

2.

Milyen magas hullám dördül!
Ezt úgy hoztuk be - külföldről!
Tengerparti országokból, valutáért.
Mit meg nem tesz magyar ember a hazáért!
Exportálunk délibábot, libamájat,
eredeti kávét, zsuppot - szalmalángnak,
s tengeri sót, keserű sót importálunk
s virágport, mert nincsen elég hímpor nálunk!
S tengerhabot, tajtékot és legmodernebb
hullámát a nagy nyugati tengereknek.
Látják - itt ez a hullám ni! nyugatnémet!
Angliából hozattuk be a mélységet;
francia a hab s a felszín locsogása.
Színmagyar a káka és tövén - a kácsa!

3.

Itt kék az ég, ha nincsen felhő!
Minálunk fából áll az erdő!
Lentről felfelé nő a búza,
a kocsit a ló elől húzza.
A kerék kerek, - nem mint másutt,
a vermet mi a fődbe ássuk!
Fehér a táj itt, hogyha hó van,
s ha nem apad - víz van a tóban.
Két felé áll a tehén szarva,
nálunk a fekete-fehér - az tarka!
s a róka után megy a farka!

Ez meg itt ama világhíres
magyar tenger! - Nincs sehol, mint ez
ilyen szép! Hasonlíthatatlan!
Lavor, teknő, vályú, katlan!
A Földön nincs ily panoráma.
Jöjjön még ma Pannoniába!
A létforma univerzális.
Autóbusz, szekér, vicinális,
hozza, röpíti, viszi már is.
Üzleti gondját abbahagyja
Mister, ha látja Akarattya
füzesei közt tengerünket,
melynek szélén a béka ümget.

Bazaltból rakott alacsony
ravatal: - ez a Badacsony.
A tó végén ott várja Keszthely,
ajánljuk ne kerülje ezt el.
Nincs különösen benne semmi,
de azt legalább észrevenni.
S ha útja majd arrafelé visz,
forrón szeretve várja Hévíz.
Itt gyógyul meg a reumája,
s - megsúgjuk - szolid a rum ára.

4.

Itt van bunda kifelé szőrrel,
és csárda - igazi ökörrel,
hét szilvafa is kutyabőrrel,
és marha; - lába közt a tőggyel!
Paprikás betyár a bográcsba,
csikós aprítva a gulyásba,
a Balatonból fogunk csuszát,
a hegytetőn mutatunk pusztát,
vízimalmot, mely halat őröl,
menyecskét metszünk Önnek - tőről.
Ajándékba a legszebb emlék
pár eredeti teringettét!
S szegre akasztott karikás ostor
szedte-vedte rézangyalostól
s egy cserdítés még! - Kizárólag
külföldinek! - abból folyólag
hogy nálunk ez úri kiváltság!
Ennyit hagyott ránk a királyság!

Leg-korszak

Váci Mihály
Leg-korszak

Íme - így termeljük
a legmodernebb technológiával
a legkülönbözőbb célokra
a legazonosabb termékeinket,
a legkülönbözőbb osztályozásban - de azon belül
a legegyformább méretekre
a legéberebben vigyázva
a legérthetőbben, nemde, mivel egy-egy osztályon belül
a legkisebb különbözés
a legnagyobb zavart okozná, ez csak
a legvilágosabban
a legérthetőbb, ugyebár.

A legnemzetközibb érdek kívánja
a legegyedibb szükségletek
leguniverzálisabb kielégítését. Ma akkor
a legegyénibb valami, ha
a legáltalánosabban elterjedt, akkor
a legeredetibb, ha
a legeslegolyanabb mint
a legeslegkülönbözőbbek
legtöbbje. Mindenki
leginkább olyan szeretne lenni, amilyen ma már
leginkább mindenki. Az
a legegyénibb egyéniség, aki
a leghasonlóbb mindenkihez és akihez
a legkönnyebben hasonlíthatunk. Az

a legeredetibb, ami
a legtöbb által
a legkönnyebben megvalósítható. Ma az
a legellenállóbb, aki
a legkönnyebben elfogadható. Az
a legellenzékibb, akivel
a legkönnyebb
a legtöbbnek
a legtöbb dologban egyetérteni. Az
a legforradalmibb, ami
a legkevesebb kockázattal
a legártatlanabb céllal
a leghaszontalanabbul
a legtöbbnek eljátszható.
Ma az a
leg,
ami csupán
csak.

Ez talán
a legérthetőbb
a legkevesebbek előtt is
a leghiábavalóbban, ugyebár.

Vakon is

Váci Mihály
Vakon is

Pelyvában aludtam. A bőröm
   a világ dolgai kivakarták.
De jó is volt feküdni a földön
   tornácra terítve szalmát.

Menni mezítláb a homokban,
   a keréknyomon hazatalálni!
Orgona, hárs, az akác illata lobban:
   - arra az otthon! - Érhet-e bármi?

Vakon is, nyomorékul visszatalálnék
   honnan elindultam, a küszöbre.
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
   száll fölöttem a fecske körözve.

Tíz ujjhegyem ismeri a szomszéd
   arcán, tenyerében a ráncot.
Ha ujjam felemelve nyitom szét,
   a szélbefogózva hazatalálok.

A rozs-zizegés, szárnyak suhogása,
   elmondja: - hol ért el az est?
S a vadlibahúzás, nádasban a szárcsa,
   s fakérgen ha kúszik a nyest.

A kilincs meg az ajtófélfa fogása,
   ha fáradt lábamnak vall a küszöb,
arcomnak ha suttog a párna,
   s ágyam alatt, ha szól a tücsök.

A bögre széle a számnak,
   szívemnek vall a kenyér.
Mint hívő az ostyát - a hazámat
   nyelvemen ízlelem én.

Varadero

Váci Mihály
Varadero

Oly szép ez az éj:
- csak Rád gondolhatok.

Oly kimondhatatlan:
- csak Veled nevezhetem.

Mit mondhatok a holdról?
- nevedet suttogom.

Mit mondhatok a tengerről?
- szerelmünkre gondolok.

Szárnyra kelnek a pálmafák:
- mintha te vetkeznél.

A homokban lépked a szél:
- meztelen lábad követem.

Varadero, Cuba, 1967.

Ha rádgondolok - virágzom

Váci Mihály
Ha rádgondolok - virágzom

Harangszó ver szíven:
mintha bennem zuhogna.
Hol vagy mellőlem? Hiányzol.
Minden Téged kérdez;
ha madár szól,
hol hagytalak? - rámszól.
Milyen messze vagy!
Mindennek arca sírásoddal fordul felém,
s bármit mondhatok,
nem hallom csak a Te hangodat.

Te vagy az el nem ért vidék,
melyet bejárni vágyom,
a hegyentúli ég,
hegyekből kibukkanó tenger,
hajózható láthatárom.

Bezárt szárnyaid
bennem fájnak,
sírásaid
mindenütt elérnek,
fűzfáim alattuk áznak.

Bennem egy hegedű
érintetlenül,
- óvja puha bársony.
Csodafád vagyok,
ha rádgondolok - virágzom.

Mi él, éltet
- Neked virít.
Kristályként bezár
sorsom magába,
s rózsaként kinyit.

Opatija, 1965.

Ezt keresem

Váci Mihály
Ezt keresem

Nekem tudni kell - a pacsirta
merről vár emelő szelet?
s mi az az íz, mely visszahívja
barázdánkba a fürjeket?

Mi az, amiért a sirályok
átvirítják itt a telet?
Mi fogta itt meg a nomádok
lelkét e fény-vert táj felett,

a sólyomvágyú, viharlelkű,
istent riasztó hadakat:
- e tájhoz mily jóslatra lett hű
hún, avar, magyar áradat?

S mi az, mi úgy összeszorítja
könyörögve most is szívünk,
hogy - nem azért, mert bizonyítja -
kigyúló egében hiszünk.

Ezt keresem: - az oxigénen
kívül a szívben még mi ég?
Mi táplálja a szikes mélyben
a székfűvirág gyökerét?

Ezt keresem. - És felettem fenn
kísér halálos vezeték.
Rajta szerelmed csüggedetlen
sírja gerlice-énekét.