Apparuit

Ezra Pound

Apparuit

Házam rózsaszín-arany; ajtajában

Láttalak, fantom, lebegő anyagból

Metszve. Reszketett s kialudt a lámpa

     Lángja csodádtól.

Rózsa, harmattól deresen, kitér, hol

Messzi szikrázó napon elsuhanva

Földből és légből iszod élted; orcád

     Fátyla aranyból.

Zöld az ösvény, ott te lehelsz a földből,

Nyílt a messzi táj, s noha lopva lépkedsz,

Lám a lengő lég riadozva ketté-

     Válik előtted.

Színarany hegy hóban, a leplet egy gyors

Mozdulattal oldva, mely eltakart, jöt-

Tél, kigyúlt a lég, de a kába fény már

     Húnyt is azonnal.

Metszett válla félig! a nyak, melyen fény-

Csíkok égtek szent kuszaságban! ó, leg-

Szebb virág, gyarló alabástrom, ó, jaj!

     Gyorsan enyésző!

Túl finom tökély, aranyékü - elszállt,

Mint a szél! bűvös keze szőtte fátyla

Libbenő semmi, tovatűnt igézet -

     Merjem-e hinni?

(Tótfalusi István fordítása)