Ha rádgondolok - virágzom

Váci Mihály

Ha rádgondolok - virágzom

Harangszó ver szíven:

mintha bennem zuhogna.

Hol vagy mellőlem? Hiányzol.

Minden Téged kérdez;

ha madár szól,

hol hagytalak? - rámszól.

Milyen messze vagy!

Mindennek arca sírásoddal fordul felém,

s bármit mondhatok,

nem hallom csak a Te hangodat.

Te vagy az el nem ért vidék,

melyet bejárni vágyom,

a hegyentúli ég,

hegyekből kibukkanó tenger,

hajózható láthatárom.

Bezárt szárnyaid

bennem fájnak,

sírásaid

mindenütt elérnek,

fűzfáim alattuk áznak.

Bennem egy hegedű

érintetlenül,

- óvja puha bársony.

Csodafád vagyok,

ha rádgondolok - virágzom.

Mi él, éltet

- Neked virít.

Kristályként bezár

sorsom magába,

s rózsaként kinyit.

Opatija, 1965.