Az ananász virága

Plácido (Gabriel de la Concepción Valdés)

Az ananász virága

Legszebbik gyümölcse

messze Indiáknak,

nála becsesebbet

senki sem találhat;

ananásznak hívják,

csorduló nektárja

jobb is, ízesebb is,

mint mit hajdanába

olümposzi isten

tölthetett kupába;

százszor ékesebb az

ananász virága.

Hogyha szembetűnik

karcsú száron állva,

s fején koszorúként

leng zöld koronája,

királynő gyanánt a

vad mező imádja;

őt köszönti hajnal

gyöngyös kacagása,

csókolgatja szellő,

s napsugár csodálja

ámulón, mi szép az

ananász virága.

Mintha volna sásból

font kicsiny kosárka,

szála úgy keresztbe

szőve, mint a máglya;

mint füzérbe gyűjtött

gyöngyszemek rakása,

mint tüzes rubinttal

ékes ritka, drága,

tengermély-vetette

kagylók garmadája,

úgy ragyog reánk az

ananász virága.

Mindörökre jelkép

ő az ifjúságra,

gazdag venyigéje,

termő sűrű szára,

s hogy a teljes képnek

ne légyen hibája:

mint az érzelemre

lobbanó leányka

szívre-szemre kedves

szűz szerelmi vágya,

úgy tüzel felénk az

ananász virága.

(Molnár Imre fordítása)