Sor Juana Inés de la Cruz
Amelyben egy könnycsepp retorikájával oszlatja el a gyanút
Beszélgettünk, édes, ma este, ketten,
s arcodon láttam, már minden hiába;
szavakkal meg nem győzlek; s azt kivánta
a lelkem, hogy lásd, mi lakik szivemben.
Segített Ámor, és a lehetetlen
felett is győzött, vágyaimra látva:
a fájdalomtól hullt könnycseppben ázva
szivem csillogott egyre fényesebben.
Elég a szigor, édes, ne gyötörjön
zsarnoki féltés többé, föl ne verje
zord gyanú nyugalmad és ne is öljön
ostoba árnykép, vélt jel, mintha lenne:
hisz belenézve ráláttál e gyöngyön
az ujjaid közé olvadt szivemre.
(András László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése