Anna Ahmatova
Fonnyad a fény emléke szivemben...
Fonnyad a fény emléke szivemben,
mint őszi fű.
Halk, halk szárnyon a szél idelebben,
friss hó-izű.
Fárad a víz áradva fecsegni,
jéggé mered.
Nem történik itt soha semmi
velem, veled.
Leng suhogó legyező üres égre:
tört fűzfalomb.
Mégsem lettem az ő felesége -
így volt a jobb.
Fonnyad a fény emléke szivemben.
Homályban él.
Érzem, meglel hajnalig engem
a tél.
1911
(Rab Zsuzsa fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése