Giosuè Carducci
Havazás
Nevicata
Hullnak a pelyhek, az ég hamuszürke, nem árad a város
jól ismert zsivaja, sokszinü lárma, zajok,
gyors szekerek robogása se, zöldségeskofa harsány
hangja se, énekszó, víg szerelem dala se.
Fent a torony tetején üt az óra: ütései, mint egy
naptól messzi világ jajjai szállnak alá.
Kósza madár kopog ablakomon? Vagy a régi barátok
szelleme, mely haza jár? Rám néz és hivogat.
Mindjárt, kedveseim! Türelem, te vadul dobogó szív!
Ó megyek én: nyugalom, árny, csönd vár odalent.
(Simon Gyula fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése