Giosuè Carducci
Új kikelet követe
Cèrilo
Nem, nem a tollban, amely a fehér papirokra barázdát
von kusza gondolatok tétova nyomdokain:
napfényben, ragyogó buzatáblák közt suhanó szél
hullámzásában, s fürge patak mellett
támad a sóhaj, amely a határtalan égben eloszlik:
s szökken elbüvölő drága virágba a dal.
Itt a sugárzó május, az illatok áradatában
csillámlók a szemek, álmodozók a szivek,
álmodozók a szivek s a fülek figyelembe feszülnek,
kezdi-e már az öröm zengni szines dalait.
Tengerből kinyuló zöld domb tetején a fehérlő
oltárnál a szüzek alkmani kardala zeng:
"- Szállni szertnék köztetek, ó ti leányok, a táncban,
mintha vihar madara száll a sirályok után:
hullámok közt száll a sirályok után zivatarban
bibor tollu madár, új kikelet követe."
(Simon Gyula fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése