Téli éjszaka

Nikolaus Lenau

Téli éjszaka

1

A levegő jég és üveg,

megyek, a hó ropog alattam;

gőzt fúvok, szakállam zizeg;

tovább, tovább csak szakadatlan!

Hogy hallgat az ünnepi táj!

Holdfény hull az öreg fenyőkre,

s mintha vonzaná a halál,

úgy ejti ágát mind a földre.

Dermedj át, fagy, a szivemen,

hogy dúló, vad tüze megálljon

és végre bent is csönd legyen,

mint itt az éjszakai tájon.

(Szabó Lőrinc fordítása)

2

Farkas vonít, s a tar berek

az éj nyugalmát fölriasztja

- mint anyját éhes kisgyerek -,

sürgetné: lesz véres falatja?

Rohanva hó-pusztákon át,

a szél fákat bőszülve zúgat,

veszettre nyargalná magát,

ébredj, szivem, s jajgasd ki búdat!

S halottaid hadd keljenek,

sok kínod is: bús éji horda,

hadd kapják el viharszelek,

észak zord népe hadd sodorja!

(Áprily Lajos fordítása)