Jovan Dučić
Tengeri fűz
Árva fűz a sziklán, tengerre hajolva,
hosszú zöld haját a szélbe belebontja:
megrontott fa-tündér, valakinek átkát,
folyton azt susogja, a szomoruságát.
Hegyeket zendít a rőt hajnal körötte,
haldokló csobogást hoz a csöndes este;
s hol minden fut, táncol, ő áll, s megigézve
néz a dúlt égbe, a habba, az időbe.
És azoknak susog, dobva egy-egy tépett
ágat a tengernek, levelet a szélnek,
s mint önkínzó szív ha mereng sebe titkán,
zúg a gyászos élet. - Árva fűz a sziklán...
(Szabó Lőrinc fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése