A végeken

Juhász Gyula
A végeken

1

Vörös függöny mögött a ködös éjben
Csak isznak ők, s a mély pohárba néznek,
Melyben vörösbor csillog tompa fényben,
Bora búnak, vigasznak és veszélynek.

Ez a határ, és itt kell elterülni
A sáros hóban szárnynak és reménynek,
Ez a határ, az élet hegedűi
Itt gyanta híján fásultan zenélnek.

Itt inni kell, itt borban az igazság
És a vigasság, hit, szerencse, álom;
Mind a pohár felé lendíti karját,
Mely telten csillog az üres határon.

Vörös függöny mögött a ködös éjben,
Dagadt szemekkel a pohárba néznek.
Ez a határ, s a csöndben és a télben
Sorompóját lecsapja itt az élet.

2

Ma hull a hó, és álom hull a hóban,
Bólint a láng az üres kaszinóban.

Az öreg doktor német lapba süllyed,
Mint vén kámzsás, nézi a gót betűket.

A szolga fát tesz a beteg parázsra,
Horatius, hol mezeid varázsa?

Itt ólomlábon jár a gond a hóban,
És Amerika rémlik a viskóban.

Amerika, az aranyhímü távol,
Szőve remény és kétség fonalából.

Ma hull a hó, és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban,

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.

Nagy operában, bordó- és aranyban...
És hull a hó, és hull, hull szakadatlan.