Villon éneke szeretőjéhez
(Ballade á s'Amie)
 |
| F: galerie-jpm.com |
Fondorlatos lány, néked hinni kár!
Rám mosolyogsz, de mosolyod mit ér?
A te szerelmed vas-bilincsbe zár.
Neved hallatán halál szele ér.
Csalárdságodtól megdermed az ér.
Oh, titkon sebző, gőgös szemsugár!
Igy veszted el, ha közeledbe fér,
Szegény legényt, ki irgalomra vár?
Másnak szivén zörgettem volna bár!
Akkor gyalázat, jól tudom, nem ér.
Régen boldog volnék azóta már...
Túl árkon-bokron kerget most a vér.
Hahó, segítsen, aki erre tér!
Ez hát a végem? Elnyel a mocsár?
Vagy lesz megváltás, melyet esdve kér
Szegény legény, ki irgalomra vár?
Várj csak virágom, szép időd lejár!
Int majd a hervadás, megcsíp a dér.
Látlak s nevetlek, majd... Eh, én szamár!
Lám vén leszek, mint te! Jövőnk sivár:
Orcád fakó lesz s hajam hófehér...
Ne bánd! Igyál, míg benne tart a nyár!
S ne kínozd meg, ha árnyékként kisér,
Szegény legényt, ki irgalomra vár!
Ajánlás
Herceg, szerelmesek közt fővezér,
Látod, költőd nem ellenedre jár,
De meg kell szánni - ehhez szó se fér -
Szegény legényt, ki irgalomra vár.
(Mészöly Dezső fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése