Váci Mihály
Hamvadó
Zokog, zokog vágyam, a felhő,
susog szavad, az őszi erdő;
utat keresnek távlatot,
messzevágynak a bánatok.
Hamvadó fényben terelem
széjjelvert nyájad - szerelem.
Őrzöm azt, ami szerteszéled,
Tenélküled vagyok Tevéled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése