Váci Mihály
Mint ökölben az ujjak
Este lehullsz az ágyra, mint az éjbe
porlik a csillag, mely ragyogni fáradt,
és vársz reám, hogy szeress és vigasztalj,
ha megjövök az este szőnyegén.
Szeretjük egymást, ahogyan csak
ma tudnak szeretni és ragaszkodni,
összefonódva, mint imára kulcsolt
két kéz görcsösen az égre feszül;
szeretjük egymást s összesímulunk,
mint szoros ökölben a rémült ujjak,
ahogy a kéz a könnyeket kitörli
a szemből. Ó, mi úgy szeretjük
és óvjuk egymást, mint a száj a nyelvet,
s ahogy a bordák szorítják halálig
a vergődő szivet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése