Váci Mihály
Gerle-szemű
A két szemem ámuló ég lett,
ha a földeken követtem a lépted.
Amerre Te mentél, újra dalolt a kalász
a tarlókon, a sziken enyhült a parázs.
És ha a városok füstlombja alatt
mentem Veled én, utcabozótokat
áttörve utánad, a paloták tömött
sorai Tőled kaptak fényt, örömöt.
Te drága, te szép, a tornyok imádtak.
Teneked dudorásztak a komoly gyárak.
Bánya a mélyben érted dobogott.
Érted aléltak a sínkanyarok.
Patak-nevetésű! Te gerle-szemű!
Zokogó, állam alá szorított hegedű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése