Pékszombat

Parti Nagy Lajos
Pékszombat

Hogy kellenek a szombat reggelek,
hol csigatelve szívem és a szám,
hol kávé brummog, hogyha felkelek
helyettem is, ha nyelvem lomha tán.
Hogy kellene a harsány napsütés,
csíkos terasz egy portugál hotelben,
ropogtatnánk a cukornádat és
szájon csókolnálak a fotelben,
a szádnak boldog pékillata lenne,
és pékfiúcskák sürögnének benne,
épp rollniznának valami csudát,
s mint kakaó a kakaós csigában,
úgy forogna a boldog csönd a szánkban,
csak lusta nyelvünk járná át meg át.

Holdsörte

Parti Nagy Lajos
Holdsörte

Hideg a hold nagy udvara.
Hóharmatod szitál le rám,
lámpán a vastag zúzmara,
mélyhűtője a mennynek.
Kis húskoporsó-angyalok
lakják a konyhakész eget,
átsejlenek a fólián
lúdbőrkeresztek, tollhegek.
Nagy világvégi betlehem,
s ha állok cédulámmal pőrén,
Te megmutatkozol nekem,
átsejlesz, mint a vadlibák
műtőcsarnokod lepedőjén,
s rám Bosch-Lehelsz majd, Istenem.

Löncsölő kislány

Parti Nagy Lajos
Löncsölő kislány
(Négy strandard évszak Balla Zsófiának)

                                                                     "...az élet úgyis szívószál..."

Ha végre itt a Vasz                              és rügyre rügy tapos,
s az ajkunk föl-le jár,                              mint Barbie-villamos,
ne légy oly bambi már,                              ma light a Pep, szívem,
a fílingemre nincs szavam,                              csak fújom és megszivem...

                              Jajjj, úgy élvezem én az élet,
                              ottan annyira wash and go,
                              annyi fitneszet látok-hallok,
                              és még hambi is kapható.

Ha végre itt a Nyár                              az vadi high nekem,
ölelj magadhoz, ó                              hatalmas Bigmac-em,
s míg fullig ér a száj                              a boldogság lecsöpp,
ájlávtól égsz az ajkamon,                              te extra ingyen ketchup...

                              Jajjj, úgy élvezem én az élet,
                              minden annyira fess and jó,
                              annyi fitneszet látok-hallok,
                              és még hambi is kapható.

Ha végre itt az Ősz,                              a nagy pizzériás,
deresh fején halas,                              meg sonkás és tojás,
az elmúlás szele                              már épp beten neki,
de Red Bull mindig csúcsszuper,                              és vígan megkergeti.

                              Jajjj, úgy élvezem én az élet,
                              ottan annyira fresh and go,
                              annyi fitneszet látok-hallok,
                              és még hambi is kapható.

Ha végre itt a Tél,                              az tiszta beautiful,
popkornunk mint a hó,                              mely szájról szájra hull,
és tökre úgy ropog,                              hogy mást se hallani,
hát így lehet koncert alatt                              mindvégig csak taps'lani...

                              Jajjj, úgy élvezem én Vivaldit,
                              ottan annyira szép and jó,
                              annyi fitneszet látok-hallok,
                              és még hambi is kapható.

Egy hosszú kávé

Parti Nagy Lajos
Egy hosszú kávé

Ma ősz van és vasárnap,
avarszag és dohányzom,
az asztalkán fajanszban
még gőzölög az égbolt,
egy öntöttvas fotelben
ülök a cifra balkon,
kavarva hosszu kávét,
míg végre lusta tükrén
eloszlik és bedrappul,
mint kondenzált ökörnyál,
a kedvem égi mása.
Pedig szép itt a Herbsttag,
ahogy körülkeríti,
mint birtokát a gazda
a parkot és a kertet,
hogy majd planíroz, ásat,
és télre házat épít
e zöldből és vörösből,
ahonnan úgy hiányzol,
hisz csak neked, ha egyszer,
ha egyszer még, neked csak,
valami házat, allét,
napórát lusta tűvel,
hová a hosszu árnyék
magát befűzni boldog,
s szakadt zakóm zsebébe
a forró őszi holdat
bevarrja éjszakára.

Tandorírt vers

Parti Nagy Lajos
Tandorírt vers

Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál,
amire szó volt és lett volna rá,
erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál,
ahogy a nagy Reimerling mondaná,

kedves Dezső, ki ennyit írni bírtál,
a mesterünk vagy így és úgy, naná,
te isten büféjében dús papírtál,
el sem bírná, ki körbehordaná,

hát körbeállunk kiskanálni szépen,
kedves Dezső, hisz áll a mű középen,
az ismerős és titkos tandarab,

felnőttünk rajtad, mintha nyelvkovászon,
lobogjon néked hatvan rőfnyi vászon,
ki egymagad vagy nálad tandoribb.

A Csorba-kert

Parti Nagy Lajos
A Csorba-kert

                                                                  "a kertből vers lett s míg a vers él
                                                                  e kert erősebb lesz a kertnél"

                                                                  (Csorba Győző)

A Csorba-kertben bolyhos délután volt.
Aludt talán a gazda, és a fák
valamit éppen tárgyaltak az éggel,
ősz volt, hiány s nem híja semminek.
Nem volt kerítés. Bárki kompilátor
bejuthatott, ha éppen kedve volt
egy versre való kertet lopni tőle,
hisz nem kifosztható, mi adva van.
És mégis, mintha schlaug- vagy körtetolvaj,
úgy ácsorogtam ott; kölcsönveszek,
gondoltam, néhány szétszórt kerti holmit,
mitől lett vers a kertből, megtudom,
s mitől erősebb hát e kert a kertnél.
Leskiccelem magamnak pontosan,
a mintázat hogyan lesz szerkezetté,
a vadméz napsütésben lomb és ág
miként vetül kavicsra, földre, őrá,
formája így és terjedelme úgy,
területéhez képest mennyiszer több?
És akkor lesz egy príma raszterem,
a többi zsákmányt belegöngyölöm majd,
hazalopom, s belőlük lesz a mű.
Egy nagy ponyvára kiterítem őket,
elbíbelődöm vélük napra nap,
addig pászintgatom, csoportosítom,
mi tartozik, hogyan, miért s mihez,
míg átdereng a napsütötte formán
az a kert itt, és verssé összeáll.
Vagyis, gondoltam, nyűvöm szépen addig,
míg új széltéhez ismét mélye nő.
De nem nőtt. Semmi sem nőtt. Kirakósdi,
kis kompilátum, tisztes plágium
hevert előttem, bármi olvasattá,
ezer másikká összerakható,
de mű-anyag csak, zizgő pálcamáglya,
nem kert, csak kérgek, rostok halmaza.
Még ha egészét, mindjét idelopnám,
ha minden színét is, csak színtelen
makett maradna, pontos és idétlen,
idő nem volna benne, telt idő,
a titka nem, a belső nap sütése,
a tér, a távlat, az a hetvenöt
(duplája épp saját időmnek) év nem,
mit ünnepelni alkalmamban áll -
e kertet el nem tanulhatni tőle,
a többjét, még egy alkalomra sem.
(Az ember érik, s rájön, hogy hiába,
a telt anyag mögött a szerkezet
nem lesz övé, a kölcsönt vette kölcsön,
hát jobb, ha mindent szépen visszavisz,
s egy cédulát ír: "gazda, isten áldjon,
a több Te vagy, és több nem mondható.")

Bagatelle macabre

Parti Nagy Lajos
Bagatelle macabre

Ülök csak itt,
a számban nagy lapát toll,
akárha már a szárnyait,
bár épp e meghányattatástól
félek kicsit,
de csitt, de csitt,
papír jött a haláltól,
köszöni jól van, küld síneskocsit,
zenekarostól, paripástól,
várjak csak itt,
nincs félni mit,
a lényeg megy magától,
barackot nyom fejemre, ad pacsit,
gurítójára szépen, zííí-zúúú, rátol,
s ha megtaszít,
a mélyvasút
sikong a kacagástól,
hogy ösztökélem paripájait,
a mókás, nyalka Bambit tollboástól
és a Mucit.

Napszállat (nyugat)

Parti Nagy Lajos
Napszállat (nyugat)

Egy asszony rőtegér kalapban,
és görbe tű van szúrval abban,
akár egy képes, régi lapban,
léptet fakón a rőt kalapban.
Szalagja kis csokorra jár még,
habár a végső bogra vár rég,
két szemében két kurta nyárvég,
szalámivégben szalmiák ég.
Mint villanyújság R-betűje,
kigyullad olcsó, görbe tűje
az elefántláb alkonyatban,
menet mani- sőt pedikűrre
egy vérlakk cukrászdába ül be
habra, de ólom úszik abban.

Dallszöveg

Parti Nagy Lajos
Dallszöveg

Zsákkal ha tükröt borítok elébed,
s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én.
Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez,
egy habzó ég van mélyén és tején.

Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez,
s mi dallamához zúzott üvegén?
Guggolj közel, de akárhonnan nézzed,
nincs egyrészt látvány s másrészről a fény.

A dallam nem változtat szövegén,
külön sem ez, sem az nem posztulálja,
darált egész, mi, úgymond, költemény,

és nincsen honnan kétrét nézni rá, ha
egy test az ég s a zizgő őrlemény,
dallam s szöveg precíz tükördarája.

Drótváz zöld

Parti Nagy Lajos
Drótváz zöld

                                             "Gyászollak, Lajos,
                                             gerbera 20 szál,
                                             drótváz zöld,
                                             október 19. 14 h fizetve."

A nézésed még szétragyog,
még szétgurul a sóhaj,
kopogásod még én vagyok,
kórházruhád, hűs lázlapod,
a mankó és a hónalj,
a távolságot itt hozom
egy kockasajtnyi rádióban,
de mozog lábam, két kezem,
beszélek, tehát vétkezem,
hol tér van és idő van,
s hiába ráz a zokogás,
ha tovább élek nálad,
hisz e világon semmi más
nem fogja, mert a semmi: más,
nem fogja vers halálod.