John Donne
Búcsúzás: A sírásról
A Valediction: Of Weeping
Könnyeimet,
Míg itt vagyok még, hadd öntsem eléd,
Érmék lesznek, és arcod bélyegét
Hordozzák, így lesznek értékesek,
Hisz te leszel
Rajtuk a jel;
Sok bánat gyümölcse, jelképe többnek,
Vele hullsz te is, ha lehull a könnycsepp,
Így halunk meg, ha óceán lesz énköztem s teközted.
Egy kis golyóra
A mester térképről másolja át
Európát, Afrikát, Ázsiát,
S a semmiből a Mindent létrehozza,
Így az a csepp,
Mely képedet
Viseli, nő, és glóbusz lesz belőle,
És könnyed könnyemmel vegyül, elöntve
E földet - mennyországomat majd ily ár rontja össze.
Te, ki a Holdnál
Hatalmasabb vagy, ne tanítsd: a tenger
Dagálya úgy is olyan könnyen elnyel,
Ne könnyezz halálra, hisz fulladok már;
És ne legyél
Példa, a szél
Ne tőled lesse, mint kell ártani;
S mert kettőnk lélegzete egy, aki
Többet sóhajt: a másikunk vesztét sietteti.
(Ferencz Győző fordítása)
