Nőnap

Rácz Péter
Nőnap

Hagyni kellett volna.
Nézzen.
Simogasson.
Masszírozzon.
Főzzön kávét. Kavarja meg.
Mossa meg a hátam.
Szeresse a szeplőket a testemen.
A bibircsókokat.
A ragyát. A szájszagomat.
Só foltos, izzadt ruhadarabjaimat.
Növekvő hájamat. Zsíros hajamat.
A lehetetlen nadrágomat.

Én is szeretem őket.

A holtpont

Rácz Péter
A holtpont

Ahol megáll a kéz,
elhal a mozdulat,
pont lesz
a tekintet íve -
oda vár mindannyiunkat:
akinek mutatjuk
és aki mutat
csendet
teremtő teret.
Nem hozzáérni,
látni az ölelő kezet,
jelezni, amit kimetszett,
kivárni, amikor már
nem kirekesztett.
Látni doboz mélyén
a karácsonyfa ezüst gömbjén
nyáron.

már indián

Rácz Péter
már indián

nehéz észrevenni
meg mindig el is felejtem
mint egy évfordulót,
nem mondta senki, hogy
fejben kell tartani,
olyan nehéz, mint nyáron
varjút észrevenni, fejben tartani,
hogy nyáron is van varjú, vak varjúcska,
meg látó, karón ülő,
olyan nehéz olyan verset írni,
mint egy kép, igaz, nem mondta senki,
hogy olyat kell, vagy mint egy fúga
Bachtól, vagy a trombita hangja,
egyáltalán a trombita hangja, vagy
Telemannál ugyanez, egy csík ég,
egy csík tenger, egy csík vár van rajta,
meg egy kutya, fehér kutya,
egynéhány csík,
nem mondta senki, hogy nyáron
nem mondta senki, hogy
észre kell venni,
meg kell különböztetni
a varjút a nem varjútól,
a varjútoll ritkán száll, ritkán hull,
ritkán jár egyedül, ha igen,
az indián

Mézeshetek

Rácz Péter
Mézeshetek

Finom mézeseket árulnak
az éjjelnappaliban,
mondja a szomszédasszony,
az efféle információk kútfője.
Oda amúgy csak éjjel járok,
ha egyáltalán, hiszen nappalra
a nappalboltok nekem
tökéletesen megfelelnek.
Mézeshetek vannak hát a boltikában:
a boldogság - lásd a tartósítószerek
E-regiszterét - tartósnak ígérkezik.
Megyek nászútra is, naná,
megteszem egy szuszra az egészet:
napraforgó tányérjába,
kivájt saszlaszembe
- erjed még, avagy már rothad? -
belefeledkezett darázs.
Arám már édesen alszik,
mire felébred:
mézeshétfő.