Giosuè Carducci
Téli nap
Sole d'inverno
A lélek zord telében olykor hirtelen
előtűnik a drága kép:
s tündöklésétől a szomorúság sötét
felhői szertefoszlanak.
Derűletére rögtön minden gondolat
megújul bennem, zendülő
élettel telni érzem minden porcikám:
s lassan engedni kezd a fagy.
A képzelet tűnékeny ormai felől
emlékek áradó ere
hozza a könnyek buggyanó forrásait
a gyűlölet vad tájain.
Zuhog le, s mormolása hívogatja ki
a rejtező szerelmeket,
s vidám hullámai a parton szunnyadó
virágokat ébresztgetik.
Zuhog, míg óriás folyammá szélesül,
amelynek tündöklő szinén
a part, a fák, a dombok és a kék egek
csillámló-fénylő képe ring.
A lét felhő s köd ülte ormai fölött
suhansz, suhansz, ó drága kép,
elnézve, mint ragyog a hófehér sugár
alant a lélek tükrein.
(Simon Gyula fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése