Nush

Paul Éluard
Nush

Ami rossz:

Nush hiányzol épp olyan ez
Hirtelen mintha fának hiányoznék az erdő

Nálad nélkül soha nem írtam költeményt
A nyomor a magány
Hideg fürdőjében didergek
Súlyosak a szavak mint a seben a rongyok
Csökönyösek és fösvények a képek
S valami hiányt tükröz minden amit beszélek
Úgy csap rám a jelen mint rejtett kincsre csákány
Egyetlen örömem elütni az időt

Füsttel álarcosan a zöld erdő leégett
Látni sem lehetett a lombot és a lángot
Ó te nagy fekete csillagom távolodsz
Pályád csak puszta pont az én országomé

Ó te világtalan vakká vált látomásom
Oltsd már ki a hazugság visszhangját villogását
Fojtsd el önvádam amiatt hogy élek
S a csókokat miket kapok tedd semmivé.

Ami jó:

Szerelmesem együtt aludtunk
S reggel nevetve keltünk
Együtt minden időben mely életünkre kellett

Egy örökkévalóság
S magam mellett minél tovább láttalak élni
Annál inkább te lettél a hajnal és a nyár

Aludni mélyen és álmodni föntebb
S egymás mellett ébredni föl
Ez az ártatlanság szabálya

És föntebb állni álmainknál
Egy-párrá lenni a reményben
Ez volt a mi gyönyörüségünk

Hogy is lehetett volna egy folyton újuló friss
Világban sejtenünk a telet vagy halálunk
S hinnünk a nagy tavasz vége előtt a sírban

Értelem ketten voltunk oly könnyű testet adni
Neked mint az első tűz pírja alatt az arc
Értelem szabadok voltunk győzelmet értünk.

(Rónay György fordítása)