Adrienne Rich
A fák
The Trees
A fák kifele költöznek a házból
az erdőbe, mely puszta volt napok során át
madár nem ülhetett meg
bogár se bújt
benne, napfény se fürdette a lábát
az erdő, mely üres volt éjek hosszú során át,
ma reggelre fával telik meg.
A gyökerek egész
éjjel küszködtek, tépik ki a padló
réseiből magukat.
Az ablak fele nyújtózik a lomb,
erőlködve feszülnek meg a gallyak,
a háztető alól meggörbedt, öreg ágak csoszognak
elő, mint kórház ajtajához
a távozó, félig még
kábult beteg.
Itt ülök, a verandára nyíló ajtók kitárva,
és hosszú leveleket írok,
melyekben csak futólag említem meg: az erdő
most távozik a házból.
A levegő hűs, telihold süt
a még födetlen égen,
a lomb és mohaillat
beszivárog a házba, mint távoli beszéd.
Fejem telis-teli
suttogással, amely holnapra elhal.
Hallod? Épp most reped meg az üveg.
A fák bukdácsolva tolongnak
az éjbe ki. Szelek futnak elébük.
A hold-tükör ezer darabra tört,
szilánkja ott villog a legsudárabb
tölgy lombja közt.
(Rakovszky Zsuzsa fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése