Egyszer betört

Závada Péter
Egyszer betört

Délelőtt csordultig telt habos éggel.
Estére lecsapolt akvárium volt.
A nagyszekrényben már semmi se fért el
- anyád mindent kék nejlonokba zsúfolt.
Faltól falig széles összetett ablak:
egy felnőtt pár és annak két kis ikre.
Egyszer betört: őrült nehéz üveglap
- gyalog cipeltük föl az ötödikre.
Később egy összkomfortos téli este.
Megint a panelbéli szoba-konyha.
Kiálltunk az álerkély-félszigetre,
onnan bámultunk le a forgalomra.
Homályos érvelésként folyt az utca.
Benne az autók: ismétlődő témák.
A piroson egy nő vágott át futva,
súlyos szatyrokkal - féltünk, hogy nem ér át.
A város sűrű tejködökre gondolt,
s hogy egy év alatt mennyi mindent átélt.
Kivittem, ami még az asztalon volt:
két borospoharat, pár piszkos tányért.
Izzósort hoztál, megnéztük, hogy ég-e.
Úgy mondtam ki a halált, mintha várnám.
Lucfenyőnk volt - némán meredt az égre:
világító nyíl egy Kijárat-táblán.