avaromba beletörődve
avaromba beletörődve
az meg belém nyirkocska koffer
hol száraz szívem fölle üt-ver
egyengetem az őszt az őszre
az élet jön-megy mint a gólya
de az én pakkom költözetlen
de púpom s szárnyam öltözetlen
felszabdalta az ősz ollója
befűz megint az obligát bú
legkisebb fokomon is átbú
rám tevegel
s én tarlok ott mint kerti bábu
aki a farszín holdra bámul
lengő tekel
In: Létbüfé (Magvető, 2017)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése