halk hangon sírdogálnak a szelek
halk hangon sírdogálnak a szelek
mint eltévedt és meghökkent fiúcskák
rőt ékszerboltjuk zörgetik a csókák
a kórházkertben melyet átszelek
az őszológián az jött divatba
hogy bizonyos tréfás délutánon
kigurítják a flatuárt a napra
melynek fülig alá kell állnom
következtében elgondolhaton
hogy mit művelnek bennem a szelek
a seprűhordta belső udvaron
repülnék ám a sorsom visszanyom
téged szabadság eleresztelek
zavarva lelkem bomló luftbalon
In: Létbüfé (Magvető, 2017)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése