Dylan Thomas
A nem magadfajtákhoz
(To Others than You)
Barátban ellenség, kihívlak.
Te, hamis pénzzel perselyedben,
Te, lehengerlő dumájú barátom,
Ki hazugságot kentél rám, faképpel
Lesve ki titkom, mit úgy rejtegettem,
Szemed fénymorzsákkal száraz falatra
Szeretetem lágy fogát rákapatta,
S fölhorzsoltál, míg akadozva nyeltem,
Téged erőm most tolvajként idéz fel
A tükör-rendszerű emlékezetben,
A tett el nem mosódó mosolyával,
A bársonykesztyűs kéz bűvészcselével
S szivemmel, mit mozsárba törsz,
Hisz, hogy van itt vidám, őszinte fickó,
Ily önzetlen rokon, sosem reméltem,
S mondani se mertem, míg félresikló
Igazságokkal labdáztál a légben,
Sem, hogy bár a jót és hibát
Bennük egyképp szerettem én,
Ellenségem volt annyi jóbarát
Gólyalábon, ködsüveggel fején.
(Kálnoky László fordítása)
Megjegyzés: rákerestem az eredetire a neten, ott az utolsó négy sor külön versszakot alkot. Morfondíroztam, mi legyék, de végül úgy döntöttem, így hagyom, ahogy a könyvemben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése