Dajkáld a fényt

Dylan Thomas
Dajkáld a fényt
(Foster the light)

Dajkáld a fényt, s a Hold arcát se fedd el,
Ha szélbe állsz, hát csontjaidba metsszen,
S hámozd elő a körbe-fújt velőt;
Élj az éjjel, hófénytől óvd agyad,
Egyetlen jégcsap tűjén ne fagyassz
Sarkcsillaggá ág-bogas levegőt.

Zúgj tavasz-ártól, s kakastojást kikölts,
Fügébe évszak szárát vissza sem püföld,
De plántálj négyszer-termő mesgyét birtokodra;
Lángföldjeid műveld fagy idejében,
Rőt-szemü gyümölcsösbe hómagot vess,
S növény-évszázadot ifjúkorodba.

Nemző légy mindenen, csont-szérün is; csak
Bagolymagból ne hajts ki ördögfattyat,
Varázsbordád övezze szív-planétánk;
Halandók hangján s kergék kórusán át
Igéd, hatalmas úr, zengő felhőkre mérd föl,
S tépj mandragóra-dalt velőgyökérből.

Embertelen görögj forgó bozonton,
Tenger-kerék, s meg ne szánj, hogy kisiklom
Csillaghajós mosollyal a halandó
Szerelmekből: se őket, csonthalomban,
Pőrén, szél-ajzott pléhmadárseregben;
S te borzas tengelyen ne szélkakaskodj.

Ki színben formát adtál tengereknek,
Gyúrtad agyag-másom, s a vízözönben
Égi bárkád megnyílt sok tarka párnak,
Ó, térkép álló dicsősége, formálj
Engem világgá, ahogy köreid már
Az én derűs ember-képemre járnak.

(Tandori Dezső fordítása)