Emily Brontë
Arany tudást bányásztam én
Arany tudást bányásztam én
egész nap örömest,
s megint lágy holdfény süt felém
most, hogy leszállt az est.
Nincs hó s nem bilincseli tél
faggyal a vizeket;
nyájasan fújt a déli szél
s jégsírjuk szétrepedt.
Járok éjjel s boldog vagyok,
hogy a tél veszte jön,
szivemben nyári ég ragyog
s száll könnyű fényözön.
Bár többé el ne hagyna már
békém, mely simogat,
ha sok év múlva ránc s homály
borítja arcomat.
Magamhoz, máshoz hű legyek,
s lelkem épen marad,
zablázom szenvedélyemet
s vad akaratomat.
(Szegő György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése