Hajók
A láthatáron hajók.
A szög, melyet a két távolodó,
rozsdás test bezár, akár az őket
figyelők nyíló szemhéja.
Itt érnek földet az éjszakák,
a víz leszállópályáján: ezen
a valószerűtlenül sima tükrön,
és mintha repülő halak gyomrából,
előbukkannak belőlük a csillagok.
Míg aludtunk, hangunk
elhagyta a torkunk, hogy mások
álmait narrálja, mint egy
természetfilmet. De hajnalban
visszatért, és nyelvünkhöz azóta
ismeretlen madarak éneke tapad.
Az emlékek felszínén hajók nevei
lebegnek. Valaha volt gazdáik
rég elsüllyedtek. És mi alámerülünk
az átlátszatlan homályba, hogy fölkutassuk
az elfelejtett napok roncsait.
In: Roncs szélárnyékban
Jelenkor, 2017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése