Idővel hozzászokik szemünk a sötéthez
Idővel hozzászokik szemünk a sötéthez.
Kiválnak belőle, puha bőréből
kidomborodnak a testek,
akár az írásjelek.
A nyári levegő megdermed
körülötted, hogy megőrizze nappali
vonásaidat. A ráncok és a sebhelyek
megtelnek a szürkület hűlő viaszával.
Aztán lehullik az éjfél halotti maszkja,
és te nem ismersz magadra
abban, akit mögötte látsz.
Máig az arcoddal törleszted,
amivel évek óta tartozol
az éjszakának.
In: Roncs szélárnyékban
Jelenkor, 2017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése