John Keats
Heves, rugaszkodó vihar
Heves, rugaszkodó vihar sziszeg
félig kopár száraz bokrok közén;
hideg csillagok merednek felém,
míg sok mérföldön át gyalog megyek.
De alig érzem az éles leget,
s nem búsulok hulló lomb énekén,
s nem rémít égi ezüst lámpafény,
sem út és otthon közti rengeteg:
mert megtölt a barátság árama,
melyet szivem kis hajlékban talált;
s a szőke Milton ékes bánata,
barátsága holt Lycidas iránt;
látom Laurát, rajt halványzöld ruha,
s Petrarca hű fején a koronát.
(Weöres Sándor fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése