Alekszandr Blok
Év évre tűnt
Ismertem ama tovatűnt
mesebeli években őt.
Tyutcsev
Év évre tűnt. Hanem te, mint rég,
szigorú, szép és tiszta vagy.
Hajad simább csak valamicskét,
s villant ezüstös szálakat.
Könyvek előtt görnyedten ülve
- szikár, meggörbedt hátu agg -
egy gondolatban elmerülve
nézem nyugalmas arcodat.
Igen, bennünk a régi minden.
Mint hajdan, úgy élünk veled,
megőriztük emlékeinkben
a mesebeli éveket.
Fényes hamvukat hosszu urna,
fényes lelkünket kék egek
rejtik. S a múltat élni újra
mindennél kékebb, édesebb.
(Lator László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése