Alekszandr Blok
Gyalogúton a kertek alatt
Gyalogúton a kertek alatt
pici szél karikázva szaladt,
susogott aranyos szavakat.
Hogy a pitvar elé odaért,
be akart lopakodni, de félt
a tavasz, s lesütötte szemét.
S hol a mélylila messze dereng,
megeredt patakok köde leng,
ligetek buja száll, odament.
Hol egy ősz öregecske csinált
a berekben iharfa-igát,
odament puha réteken át.
Mohos ágra szökött, s kiabált
az öreg: "Gyönyörűm, gyere hát!
Egyedül szomorú a világ."
S ime, fogja bogos keze már,
beborítja a sűrü szakáll,
s ha a köd tovaszáll, vele száll.
Ime, bennük a bú ugyanegy,
ime, szállnak a róna felett,
ime, egyek a lány s az öreg.
(Lator László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése