Alekszandr Blok
Pászmásan dőlt
Pászmásan dőlt hideg sinekre
s végsőt lobbant az esti fény.
Jöttél, befont hajú, sietve,
a talpfák foltjain felém.
Szemed felizzó két parázsa
belémnyilallt... Egy pillanat,
s már vitt egyhangú csattogással
tovább a fekete vonat...
S midőn meg-megremegve zengett
a sínek dala: Ne feledj!
s zöld fényjelével felderengett
a szemafor utam felett,
te akkor régen messze jártál,
színét vesztette már a rét.
Por kavardult, az éj leszállt már,
ködös jogába visszatért...
A hegy mögött az esti égre
jajongó fütty szállt, füstgomoly...
Hiába-perc, örökre vége...
Zöld villanás napnyugtakor.
(Lator László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése