Juhász Gyula
Epilógus
A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.
Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblü hegedűn,
És könnyeim, az eltitkoltak,
Hullnak a húrra keserűn.
Fejem a hegedűre hajtom,
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.
A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tengerszemedbe
Szédül utolsó dallama!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése