Giuseppe Ungaretti
Éji sötét, te
A hajnal roppant nyugtalanságaiból
kibontakozott fasorok.
Fájdalmas újjászületések.
Lombok, kishúgaim, ti lombok,
hallgatom, hogyan zokogtok.
Őszök,
halni készülő puhaságok.
Ó, fiatalság,
a búcsú, a lemondás perce még itt setteng a közelben.
Ifjúság magasan szálló egei,
gáttalan hevülések.
S már itt állok magamra maradtan.
Eltévedve a bánat szövevényei közt.
A messziségek megszűnnek az éjben.
Ó, tengeri csendek,
ábrándok áttetsző csillagai,
éji sötét, te.
(Végh György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése