Giuseppe Ungaretti
A halottról, akit hallomásból szerettem meg
Di persona morta divenutami cara sentendone parlare
Tűnjék el a halál
Néma tekintetünkből,
Csupa erőszak bánatunk
Egy percre csillapodjék,
Csöndes szobánkban megjelent
Boldog járás-kelésed.
Ó, hullám-léptű szépség, április van
S az évek ifjú csillogását
Visszahozod te
Oly szelíden mihozzánk,
Hol éles a mélabú meg a várakozás.
Megintcsak
Tűnődő homlokodon
A gondolatok, miket újra föllelsz
Meghitt kis tárgyaid között
Megigéznek,
De, drágaság, beszéded
Már élesztgeti ismét
S legéberebbre
Nemrég elszunnyadt bánatát
Annak, ki szeretett s most büntetése
Szeretni tovább is tébolyodottan
Azt, ami emlék.
(Nemes Nagy Ágnes fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése