William Shakespeare
LXXXIX
Mondd, hogy azért hagytál el, mert hibáztam,
S a sértést rögtön menti rab eszem;
Mondd: sánta vagyok, s már biceg a lábam;
Érveid ellen nem védekezem.
Hogy sújtasz rám, félannyira se bánt
A változás ürügye (kedvesem),
Mint ahogy én sújtom magam! Kivánd,
S nem ismerlek meg, s leszek idegen:
Nem kísérem útjaid, ajakam
Édes neved magába temeti,
Hogy meg ne bántson (túlprofán) szavam
S régi vonzalmunk ne fecsegje ki.
Harcod fogadok érted magam ellen,
Akit te gyűlölsz, nem szabad szeretnem.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése