Ugye, szivem
Ugye, szivem, az éj be lassan vánszorog, ha
ágyban vagy egyedül s aludni képtelen.
Hallod, amint ketyeg falon az ingaóra,
s künn a harangtorony jajong az éjfelen.
Ébren bolyong az agy ezer ábránd-fonálon,
s e sötétben, ahol minden fény kialudt,
a komor éjszakát feledni nincsen álom,
se szerelem, amely álmot feledni tud.
(Szegzárdy-Csengery József fordítása)
In: Victor Hugo versei /Lyra Mundi (Európa, 1975)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése